Keresés a honlapon
Pályázati zárás
2014.09.22.

Lejárt a MIT és a Faludy György Irodalmi Műhely Szárnypróbálgatók 2015-ös pályázatának beadási határideje.
A pályázat zsűrije megkezdte munkáját.
Pályázat
2014.08.23.

Megjelent a "Szárnypróbálgatók 2015" című országos irodalmi pályázat a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Csongrád Megyei Szépírói Tagozata, és a Faludy György Irodalmi Műhely kiírásában.Pályamunkák beadási határideje: 2014. szeptember 21. 24 óra
FEJLESZTÉS
2014.08.22.

Tisztelt Érdeklődők!
Honlapom jelenleg fejlesztés alatt áll, rövid idő múlva megújult formában köszöntöm olvasóimat.

Az Életmű



Kútvölgyy professzor jegyzetfüzetet vett elő. A hatal-mas bronzveretű, sertésbőr dossziét tizenöt évvel ezelőtt kapta az egyik orvos-professzori kongresszuson, ahol tudományos tételeit fejtette ki az „Élet keletkezésének mesterséges előidé-zése” címmel. Azóta nap mint nap pontban reggel nyolckor felüti a dosszié fedelét, és kusza, egyenetlen sorokat jegyez a víznyomásos papírlapokra.
Belső zsebéből golyóstollat halászott elő, orrára tolta aranykeretes szemüvegét, melyet előtte gondosan lehelve-tö-rölve megtisztított a legkisebb porszemtől is, majd írni kez-dett. Néhány sort írt csak, aztán megakadt a keze. Egy darabig morzsolgatta a tollat, aztán letette. Az aktus állandó jellegű volt nála. Ilyenkor erőteljesen gondolkodni kezdett, arca elvö-rösödött, orrcimpái kitágultak, szemei megüvegesedtek… de most nem. Ábrázata hétköznapi maradt, mértéktartó, csak ép-pen a homlokán mélyültek el a ráncok, ami nem éppen jó kedvre utalt nála. Gondolatai most nem az ismeretlenség ho-mályában csapongtak, nagyon is közel, a valóság megdöbben-tően egyszerű, de kérlelhetetlen talaján.
A tudomány rohamosan fejlődik, nemsokára az élet-telenből is élőt varázsolnak, s talán éppen Ő, hiszen közel jár a megoldáshoz. Micsoda szenzáció lenne, ha végre női méhbe ültetett, klónozással létrehozott embrió növekedne, természe-tesen kiszűrve minden esetleges születési rendellenességet a tu-domány eszközével. Nem osztja a Gardner-i akadékoskodást, hiszen az embriók kiválogatásával, a kromoszómák pontos és minden részletre kiterjedő vizsgálatával megelőzhető a tévedés. Elfogadja az emlős embriók korai fejlődésének szakértőjétől az aggályoskodást, de nem ért vele egyet, még akkor sem, ha igaz-nak ítélhető az a megállapítás, hogy egyetlen gén alkalmat-lansága is súlyos működési hibákhoz, vagy a rák kialakulásá-hoz vezethet. A problémákat azonban nem csak fel kell vetni, hanem meg is kell őket oldani. Erre való a tudomány, erre valók a nagy tudású kutatók, olyanok, mint Ő. A kemény és céltudatos munka előbb utóbb meghozza a kívánt eredményt. A kutatói versenyfutás azonban nagy feszültségeket is szít, hiszen mindenki produkálni akar, a legeredményesebb csopor-tok valamennyien a babérokra törnek. Ha meg tudná előzni a megoldáshoz ugyancsak közel álló olasz Antinori professzort, akkor az egész világ lázba jönne, s akkor végre megkapná a rég áhított Nobel-díjat, amit persze már most megérdemelne, de tudomásul veszi az áttörően nagy eredmény szükségességét. Ha eddig nem adták, majd adják ezután.
Az újságírónak mindenesetre azt mondta: a megoldás küszöbén áll. Csak a láncszemeket kell összeilleszteni és kész a mű, az évszázad nagy alkotása! Erre tette fel az életét.
Egyetemista korában kezdte el a kísérletezést, egyedül, magára hagyatottan. Társai bolondnak tartották, aki fantasztikus hipo-téziseket kerget, s előbb-utóbb idegszanatóriumban, vagy rács mögött végzi. Nem törődött velük, erre tett fel mindent, azóta csak egy célért küzd: életet fakasztani, bebizonyítani az ész nagyságát és legyőzhetetlenségét. A legjobb szakembereket gyűjtötte maga köré, kísérletek egész sorát végezték, de nincs meg az a kapocs, ami egésszé egyesítené a részeket. Elővette csipkés, fehér zsebkendőjét, s homlokához nyomkodva feli-tatta az izzadtságcseppeket. Továbbfűzte gondolatát. Az utób-bi időben többször fáradtnak érezte magát. Öregedne? Még csak ötvenhét éves, manapság ebben a korban még fiatalnak számít. Hát akkor? Inkább a magányba fáradt bele, a társta-lanságba. Az néhány apró részlet szükségeltetik már a siker-hez, melyet annyira áhít. Az egész kis intézet a keze alá dol-gozik, mindenkinek meghatározott részfeladatokat kell megol-dania, de az egész problémahalmazt neki kell átlátnia, össze-illesztenie és megfelelő következtetések levonásával eljutni a csúcsra, létrehozni, megalkotni egy új emberi embriót.
Az évek óta tartó kísérletsorozatban tanúsított fanatikus-ságával olykor már a munkatársak neheztelését is előidézte. De a cél mindig, így most is szentesíti az eszközt. Kutatásai nemsokára könyv formájában is megjelennek. Ez lesz az élet-műve!

*


Varga Balázs alig várta, hogy két óra legyen. Amikor a gyári sziréna felbúgott, nyomban lekapcsolta az esztergagépet, gyorsan összetakarította a szétpattogott fémforgácsot, hely-repakolta szerszámait és rohant az öltözőbe. Mire a többiek beértek, már az öltözőszekrényt zárta.
A kapunál lebélyegezte kilépőkártyáját és felugrott a kerékpárra. A hajtókar nyöszörögve engedelmeskedett az erő-szakos sietésnek. Megpróbálta gyorsan számba venni délutáni teendőit: bemegy a boltba, kenyeret vásárol, meg tejet, aztán rohan a gyerekekért. Milyen szerencse, hogy elhelyezték őket az óvodában. A vállalat vezetői az első szóra segítettek, így nem kell aggódnia miattuk, amíg dolgozik. Most néhány napig nehéz lesz, sokat kell dolgoznia: főzni, mosni, takarítani otthon, aztán helytállni a gyárban. Igaz, régen is mosott, takarított, de megosztották feleségével a munkát. Most rossz, nagyon rossz, az asszonyt bevitte a kórházba… aggódik miatta, csak baj nélkül megússza!

A boltnál lekászálódott a kerékpárról, letámasztotta a vaskorláthoz és bement. Sokan járnak ilyenkor vásárolni, idegesíti a hosszú sor, az egy helyben topogás. Végre a pulthoz került, s amint a kenyér után nyúlt, pillantása megakadt érdes, olajos kezén. Annyira sietett, hogy elfelejtette megmosni. Egészen belepirult a felfedezésbe, s nem tudott szabadulni a gondolattól, vajon észrevette-e az eladó?
Újra az utcán volt, taposta a pedált és lassan kitisztult a feje is a szégyentől. Előfordul az ilyesmi, ha olajos, hát olajos, meg aztán mi szégyellnivaló van a munkáskézen? Egészen megnyugtatta magát. Aztán újra a felesége jutott eszébe… félelem szállta meg. Ostobaság, bizonygatta magában, sohasem voltak nehézségek, miért pont most lennének?
Az utcasarki trafiknál megállt. Zsebeiből aprópénzt kapart elő, megvette a Hírlapot. A kerékpárnak támaszkodva átlapozta, futólag beleolvasott. Az újság vastag betűvel hozta: „Szenzációs riport Kútvölgyy professzorral. Közel az idő, hogy megoldódjon az élet keletkezésének problémája!”
Varga Balázs enyhén elmosolyodott és zsebébe gyűrte az újságot. – Milyen furcsa dolgokon gondolkoznak egyesek – motyogta szinte maga elé. – Élet keletkezése? Hát nem mindegy, hogyan keletkezett? Az a lényeg, hogy legyen és jó legyen. Olyan, mint az övé… boldog, igazi élet. Három kis apróság vár rá az óvodában, és jön az újabb gyerek. A negyedik. Talán a bérházuk második emeletén lakó hóbortos öreg professzor is jobban tenné, ha nem csak mindig a kísérleteivel, meg az elméleteivel foglalkozna, hanem az élet valóságos dolgaival – gondolta, de nem sokáig morfondírozott az újsághíren, hiszen a napi feladatok hajtották előre.
Frissen pattant a kerékpárra, határozottan nekilendült, s mire az óvodához ért, már egy kedves kis dal utolsó taktusait fütyörészte!
Az előszobában már felöltöztetve várták a gyerekek. Az aranyszőke, kék szemű Julika, meg a két fiú, Robi és Imi, akiket még a dajkák is összetévesztenek, pedig Imike három órával idősebb Robinál. Születésük idején az anyósa lepődött meg legjobban, mert azt se tudta, hogy a lányának ikerter-hessége van, ahhoz pedig legkevésbé sem volt érzéke, hogy meghatódjon az apró jövevények láttán, így csak összecsapta kérges tenyereit, amikor hazaértek a kórházból, s ösztönösen kibukott a szájából: – Mindkettőt meghagyjátok?
Az apróságok örömujjongásban törtek ki apjuk láttán, és önfeledten csimpaszkodtak a nyakába. Varga Balázs szem-ügyre vette csemetéit, körbecirógatta Őket, gyorsan elköszönt, s már fuvarozta is a kerékpárra felkapaszkodott családot.
Az új lakótelepen kapott összkomfortos lakást, három szobá-val. Ebben is készségesen segített a vállalat. Törzsgárdatag, meg nagycsaládos, duplán rászolgál a jóindulatra, így aztán a főnökei nem is fukarkodnak a segítségnyújtással.


*

Hazaérve a kerékpárt gondosan betette a tárolóba és gyerekeit a bejárat felé terelgette. A liftnél egy öregember vára-kozott. Varga Balázs azonnal megismerte Kútvölgyy profesz-szort, aki a második emeleten lakott. Lehajtott fejjel álldogált, láthatóan gondolataiba mélyedve. A gyerekek önfeledt ugrán-dozása azonban megzavarta a nyugalmát. Keményen felkapta a fejét, de aztán megenyhült a nézése. Julika egészen közel me-részkedett hozzá és őszinte, tágra nyílt szemekkel fürkészte a professzort.
– No mi az, kislány? – kérdezte fátyolos hangján az öreg.
Julika nem szólt, csak nézett tovább, de közelebb húzódott az apjához.
– Jó napot, professzor úr! – mondta határozottan Varga Balázs. Vége a műszaknak?
– Hogyan? – pillantott rá Kútvölgyy!
– Úgy értem, befejezte mára a munkát – dadogta.
– Befejeztem… azt hiszem – motyogott a professzor.
– Olvastam az újságban a nyilatkozatát – fűzte tovább a beszélgetést Varga Balázs.
– Nőnek a gyerekei – jegyezte meg rezzenéstelen arccal a professzor miközben szemei az összetévesztésig hasonlatos fiúkra tapadtak, s ettől az egész ember olyan kísértetiessé vált, mintha egy ismeretlen csodabogár toppant volna elő a múlt századi avittas homályából.
Varga Balázs nem értette a szavak és tettek össze-függését, de ha az öreg nem hajlandó beszélni a megemlített nyilatkozatról, akkor nem is firtatja a dolgot.
A lift erőteljes kattanással jelezve leért a földszintre. A gyerekek betódultak a fülkébe, s már nyomkodták is a jelző-gombokat, de Varga Balázs erélyesen rendreutasította őket, majd udvariasan maga elé engedte az idősebb embert, nagy gondossággal húzta be maga után a felvonó ajtaját, majd elin-dította a liftet. Kútvölgyy professzor szótlanul kapaszkodott az aktatáskájába, és egyre csak a gyerekeket nézte, akik meg-szeppentek kissé a különc öregembertől. Nem szóltak. A második emelethez érve megállt a felvonó, de a professzor nem szállt ki.
Varga Balázs a hetediken lakott. A lift néhány másodperc múl-va tovább indult és néhány pillanat múltán már a hetedik emeletnél fékezett. Julika nyomban elhúzta a tolóajtót, s kiperdült a folyosóra. Utána szélsebesen a fiúk, valamiféle csatakiáltást üvöltve, legvégül Varga Balázs szállt ki, miközben viszontlátásfélét dörmögött. Gyerekeit féltő gondoskodással terelgetve maga előtt nyitotta ki a lakásajtót, amin az ap-róságok beviharzottak a lakásba . Amint maga mögött behúzta a bejárati ajtót, akaratlanul is visszanézett. A felvonó még mindig mozdulatlanul pihent. A professzor a liftajtóban állt és csak mereven nézett utánuk.