GYÖNGYÖK PEREGNEK…

Sós ízű gyöngyök peregnek arcodon.

Igaz gyöngyök – melyeket hamis

könnyé mos a megszokás… –

Hozzájuk simul ajkad szepegése,

Remegő vállaid suhanó zenéje,

Komor redőkkel szántott homlokom,

Belülről dúló örök fájdalom…

Sós ízű könnyek peregnek arcodon.

CSEND

A szú sem perceg!

Elhalt a hártyaszárnyú légy-zümmögés,

–        De belül zakatol a gép,

fröccsen a falra

az epezöld színű kétely –!

Az óra sem ketyeg!

Némán pihen polcain a történelem,

–        De belül, hangtalan morajlik,

gumikötél táncát járja

a koránjött felismerés –!

A tűz sem lobban!

Megnyugszik vas-béklyói között,

–        De belül, majd két évtized után,

izzó parázzsá válik

az éledő gondolat!