Tolnay Klári sírjánál

– a Farkasréti  temetőben –

Nyálkás, ködös délelőtt, kopog a tél!

A temetői síron – lányom szerint –

a temérdek színes virág jelzi, mint

emlékeznek rád, kiket hűn szerettél.

Mécsesben lobban fel a gyertya lángja,

elmélkedésem csak percnyi döbbenet,

mennyi éve már, hogy egyre több lehet

a könny, s hiányod mennyi lélek bánja.

A szemközti úton sorban a társak:

Márkus, Kálmán György, Gobbi Hilda, Básti,

Déri Tibor az író, és Karády,

s Mészáros Ágit is őrzik a hársak!

Művészetében egyik sem volt tétlen,

s távozva sem maradtak észrevétlen!